jún 14

Back again

Someone’s coming….

dec 25

Karácsony+Levi

Sziasztook!

Rég nem voltam már. Remélem, hogy mindenkinek jól telik a szünet, és a karácsony. Én a film hiányosságaimat próbálom pótolni. Megnéztem eddig a Demónát, a Galaxis őzőit, az új X-men filmet, a Holnap határánt, és a Nagy Gatsby-t, de azt most láttam harmadszor. Xd Még tervbe van Az útvesztő, Lucy, Csúcshatás stb… Amúgy egész héten elvoltam csúszva egy napot, és ma jöttem csak rá, hogy nem szerda, hanem csütörtök van. o.O Ijesztő ám xd. Nah, akkor mindenkinek Kellemes ünnepeket, ééés a legfontosabb és amiről nem feledkezhetünk meg: BOLDOG SZÜLINAPOT LEVI!!!

Snk fanok remélem ünnepeltetek ma. 🙂 Előre is BUÉK hátha nem leszek a téli szünetben már.

 

2014-12-25_18.22.35

Sze 30

SZAVAZÁS!!!!!!!!!!

SZIASZTOK!

Itt van az, amit mondtam, hogy szeretnék kérni tőletek: SZAVAZÁS.

Akik ismernek azok tudják, hogy nem szoktam szavazásra kérni az embereket, szóval ez most szokatlan tőlem, de kérek mindenkit, aki látja ezt, hogy szavazzon az OLX-en.

A verseny: Régi dolgokból kellett újat létrehozni. Mi egy macskaházat csináltunk, a kettő cuki macskámnak. :3 Különböző kategóriák vannak. Minden kategóriában a legtöbb szavazatot kapó egy tablet-et nyer. Így azt hiszem már érthető, hogy miért szeretném, hogy szavazzatok erre.

 

A szavazás: Rákattintasz arra a linkre, amit megosztottam. Mivel a SZAVAZÓK is NYERHETNEK 100.000 FT-ot, ezért a szavazóknak a játék miatt regisztrálniuk kell. Fent a “szavazok” menüpont alatt lehet regisztrálni. Gyorsan megvan, és nem kérnek sok adatot. Ezután belépsz, és már szavazhatsz is (és egyben indulsz a 100.000 Ft-os nyereményért is. :))

Kérlek Titeket, hogy szavazzatok, és osszátok meg ezt facebookon. Cél: a győzelem.

A bátyjám egy másik kategóriában szintén nevezett. Kérlek titeket, hogy rá is szavazzatok!

Első nevezés: Macskaház

Bátyjám nevezése: Súlyzó+pad

 

 

Minden szavazat számít. Rád is szükség van. :) Köszönöm, ha szavazol! NAKAMA! <3

Minden szavazat számít. Rád is szükség van. 🙂 Köszönöm, ha szavazol! NAKAMA! <3

Sze 29

SZIASZTOK! :D

Hello everyone!

Pontosan Július 23.- a óta nem jelentkeztem. 🙁 Se új SasuSaku, vagy valami életjel magamról. Ha jól számolom kb. 6-7 résszel vagyok lemaradva. De a jég megtört! 😀 Szeptember 25.- én feltettem 3 részt, szóval egy kicsit behoztam a dolgot. Következő rész várható: passz. Nem tudom, hogy mikor lesz időm. Egyszer gondolok egyet, és majd felteszek egy párat.

 

Nah, de röviden mikről is kellett volna írnom?

The first:

Kuroshitsuji. Én a 8. részig találtam meg lefordítva (animeseries.hu), de még csak két részt néztem. A hétvégén (végre lesz egy tiszta, szabad hétvégém) behozom a lemaradást, és kaptok tőlem egy kis írást róla. 🙂 Nem sokat, mert már írtam a Kuro-ról, szóval csak röviden.

 

2.:

Ergo Proxy: Megnéztem, majd utána olvastam néhány oldalon, hogy mi a vélemény róla, és szomorúan láttam, hogy egy csomóan azt mondják, hogy borzalom. o.o Miért…? o.o Nekem tetszett, de rengeteg háttérinfó kell hozzá. (Aki ezeket nem ismeri, annak elhiszem, hogy rossz, de akkor se az animét fikázza, hanem nézzen utána. -_-) Szóval lesz egy háttérinfó-magyarázó leírásom róla, azoknak, akik nem értik ezeket az ugrásokat, váltásokat stb. Ez majd max. a második félévben lesz, mert ehhez még egyszer végig kell néznem az egészet.

 

3.

TOKYO GHOUL. YEEEEEES!!! Amint végig értem az angol mangával is, rögtön hozom a kritikát. Manga nélkül nem akarok róla mondani semmit, mert lehet, hogy amit az animében kicsit elrontottak az a mangában jobban megvan csinálva, és nem akarom, így lehúzni. (Ne legyen félreértés: a tokyo ghoul jelen pillanatban a top 5 animék közé tartozik nálam, de vannak benne olyan hibák, amiket muszáj elmondani.)

 

4.

Tokyo Ghoul OPENING: Holtversenyben az első az SNK openingjével. Majd bővebben a Tokyo Ghoul animével együtt.

 

5.

One Piece: LAW MÚLTJA: Végre! Végre! Végre!!! One Piece fanok remélem olvastátok a legújjabb részt. Én csak ezt vártam. Végre adtak valami kis darabkát a múltjából, amin már ellehet indulni.

 

6.

Asszem elkezdek Instagrammozni:  http://instagram.com/p/thy2TQut4o/  Law :3

 

Nos egyszerre ennyi jutott eszembe. 😀 Ma még egyszer jelentkezek, mert lesz hozzátok egy kérésem. Most pedig go matekot, meg angolt tanulni… -_-

Sziasztok!

 

Sze 25

SasuSaku-Egy gimi tele vámpírokkal 11.rész – Party/3.

 

SasuSaku

 

Érzem őt. A parányi teste a karjaimban van. Milyen hideg a bőre… Miért jött ki velem, ha ennyire fázik? Legszívesebben örökké tartanám így. Nem engedem át senki másnak. Sakura az enyém. Szeretem, ha mérges, ha kegyetlen, ha cinikus, ha nevet, ha boldog. Mindenét szeretem. Szükségem van rá. Örökké.
Felfelé emeltem a fejét. Gyönyörű arc, gyönyörű szem, gyönyörű száj. Akarom.
Bumm!
És ő újra ellökött magától.
Ő újra az a Sakura lett, aki elutasít.
Zaj, és kiabálás hallatszott a ház felől.
– Mi lehet ez? – kérdezte Sakura.
– Nem tudom. – feleltem automatikusan.
Minden egyes alkalommal, ha éppen sikerülne… elszakadunk. Miért? Miért van az, hogy egyszer szeretnék valamit igazán, de nem kapom meg őt soha? Mindig, mindig… Mások pedig el akarják tőlem venni. Például Naruto.
Éreztem. Nem tudom hogyan, nem tudom miért, de biztos voltam benne. Tudtam, hogy ki az, aki megjött, és abban a pillanatban az addig egyre növekvő haragom eltűnt. Helyette csak vérszomj maradt.
Elkezdtem futni.
– Gyere Sakura. Balhé van Sainál.
A hangom idegen volt a számomra. Mintha egy másik valaki mondaná azt, amit. Mintha egy másik valaki tenné azt, amit. Futottam, de mintha nem én futottam volna. Láttam, de mintha ködöt láttam volna. Csak a kéz, ami Sakurát fogta volt az enyém. És csakis az enyém. Aki ezt nem érti meg…. aki olyan, mint például Naruto… azt megölöm.
– Sasuke. – Sakura hangja halk, és magas volt. – Megijesztesz.
Ránéztem.
Sakura újra az a Sakura volt, aki akar engem, aki félénk, és szeretetre éhes. Most gyönyörű szemei nagyok voltak, és félelem látszott bennük.
Újra én voltam. Eltűnt a köd. Én éreztem, én beszéltem.
– Sajnálom. – mondtam.
Már látszott a kapu, ahol bejöttünk az erdőbe. ”Eddig futottunk volna? Mi történt velem?”
– Ne legyél már ilyen hideg. – Sakura újra Sakura volt. De ez a Sakura is belém karolt. – Elvégre szülinapom van. Úgy illik, ha kedves vagy velem.
”Váó… Ez egy szintlépés. Sakura belém karol. Yeah!! Sasuke újra a régi.”
– Ahogy parancsolja királynőm. – kihúztam magam.
– Inkább keress egy psychológust, te psychomókus.
Kényelmes tempóban mentünk tovább. Három perc múlva már a kapunál is voltunk. Bementünk, majd amikor a teraszra vezető lépcsőn felfelé mentünk, még mindig egymásba karolva:
– Itt van a gerlepár! – valaki gúnyos hangon kiabált. – Huhú! Ünnepeljük őket!
Naruto pont a lépcsővel szemben állt. Fehér ingje teljesen ki volt gombolva. Rajta egy megviselt zakót viselt. Kezében egy poharat tartott, amiben feltehetőleg valamilyen alkohol tartalmú ital volt.
Naruto előtt Sai és Deidara állt. Félúton, a földön a melegsrác ült. Inot és Hinatát nem láttam.
Deidara gyomron küldte egy kicsit Narutót, és valamit mondott neki.
Naruto félretolta a szöszit, és Sakura felé indult.
– Sakura, ez a te bulid nem? Hát így kell fogadni egy barátot, aki fel akar köszönteni?
Sakura elé akartam állni, megállítva így Narutót, de Sakura megszorította a kezem, és a szemembe nézett. Egy határozott nőt láttam, aki nem riad meg a dolgoktól.
Elengedte a karom, majd Naruto felé lépett. Naruto átölelte Sakurát.
– Boldog szülinapot! – mondta, és szorosan tartotta Sakurát.
– Köszönöm. Hát, ha már te is itt vagy… folytassuk a bulizást.
Kibontotta magát Naruto karjaiból, és berohant a szobába.

***

Hol van Hinata és Ino? Mi volt az a nagy ricsaj… értem.”
A bejárat melletti szekrény ripityára tört. ”A zajforrás megvan, de mi történt itt?”
Felrohantam az emeletre. Be Sai és Ino közös szobájába. Hinata az ágyon feküdt vörös szemekkel, a hátáról leszakadt a ruha. Egy párnát ölelt magához, ami már nedves lett a sírástól. Ino egy bögre forró csokit iszogatott. Hinatának is hozott, de az övé szinte még érintetlen volt.
Rám néztek, amikor beléptem.
– Mi a…- nem jutottam szavakhoz. Mi ez az egész.
– Szia Sakura. – Ino beszélt. Hinata visszasüllyed a zokogásba. – Ülj le, és elmondom.
Leültem mellé az ágyra.
– Szóval: Jó pár perccel azután, hogy ti Sasukével elmentetek, hirtelen megjelent… ő. – Az “ő”- n érezhetően Narutot értette. – Persze először örültünk meg minden. Odamentünk hozzá. A kinézete rémes volt, de a beszédén nem látszott semmi fura. Körbeálltuk, és beszélgettünk egy kicsit vele. Majd megkérdezte, hogy merre van a szülinapos. – egy pillanatra megállt. – Mindenki habozott, hogy mit mondjon. Végül Hinata ott állt mellette, és ő mondta el, hogy éppen Sasukével sétálsz. És onnantól… nagyon gyorsan történt. Hinatát csak úgy… teljes erejével gyomron rúgta. Hinata átszállt a szobán, egyenesen neki az ajtó melletti szekrénynek. Gondolom láttad, hogy mi lett vele. Utána ott termett Hinata mellett, kétszer felpofozta, majd a nyakánál fogva a falhoz nyomta Hinatát. És teljesen nyugodtan azt mondta: Mindig is utáltalak téged Hinata. De hogy ilyet hazudj… Ez már pofátlanság. És itt… Hinata összeomlott. Félig átment a valódi énjébe. Ezért szakadt le róla a ruha.
Éreztem a dolgok súlyát. Hinata az önuralom mintaképe, ha erről a formáról van szó. Olyan mértékben változik át, ahogy akar. Sosem veszti el a fejét. Vagy eddig nem vesztette el. Túl sok volt ez neki, ahhoz képest, hogy évekig bálványozta Narutót.
– Ekkor Sai, Dei, és Sasori közbeavatkoztak. Sasori segített Hinatának lenyugodni, és felhozta őt velem ide. Dei, és Sai pedig elbántak Narutóval.
Beletelt egy kis időbe mire felfogtam. ”Hogy meri Naruto megütni Hinatát? Hát persze… ez is mind miattad van.” A gúnyos hang a fejemben csak engem ócsárolt. ”Nem érdekel, hogy Naruto miért csinálta. Ilyet nem tehet. Saiék miért nem dobták ki rögtön?”
Felálltam.
– Ino maradj itt Hinatával. Én elintézek egy dolgot.

***

Naruto követte a szemével Sakurát, ahogy bemegy. ”Remek. Itt az őrült, aki legalább annyira szeret, mint én őt. Fáradt vagyok. Nem akarok balhét. Sasuke most az egyszer próbálj kussolni! Nah, ez tuti nem fog menni.”
Naruto felém fordult. Mintha csak most esne le neki, hogy én is ott vagyok. Szemei sötétek voltak. Pontosan úgy éreztem, mintha egy őrült, gyilkos szemébe néznék.
– Te… – kezdte, de Sai hátulról megfogta a vállát.
– Nem így kell köszönni valakinek. Ez az én házam. Itt nincs ”Naruto jogos bosszúja”.
Éreztem a feszültséget a levegőben. Naruto lerázta a válláról Sai kezét.
– Ez Sakura bulija. Nem akarok bajt. – hátat fordított nekem, majd a válla felett visszanézett rám. – Nehogy azt hidd, hogy elfelejtettem a mi kis bunyónkat. Még mindig fáj az arcom. Ha találkozunk, visszakapod, amit nekem adtál.
Bement a házba.
Sasori hátradőlt a földön, és hangosan nevetett.
– A pávagyereknek szétverik a fejét, erre azt hiszi már valaki. Hahaha!
Fölé álltam, erre ő hirtelen felpattant. Az arca csak úgy ragyogott.
– Nah, milyen volt? – értetlen tekintetemre csak jobban sürgetett – A séta? Milyen volt? Láttam Sakurán egy nyakláncot. Te adtad neki?
”Komolyan olyan, mint egy csaj. Ez durva.”
– Aha. Az ajándéka. Amúgy meg csúnya volt, amit ti ketten eljátszottatok.
– Jah, bocsi. – nevetett – Sakurának nem tudtam nemet mondani. Azt kérdezte, hogy nem segítenék-e féltékennyé tenni téged. Szerintem eléggé ragaszkodik hozzád.
”Féltékennyé? Miért akarna féltékennyé tenni, ha nem azért hogy figyeljek rá? Újabb jel, hogy van esély.”
A zsebemben rezgett a telefonom.
– Basszus. – idegesen elővettem. Karin hívott.
”Ó, nem igaz. Ha nem veszem fel csak tovább zaklat, ha felveszem, akkor meg hallanom kell az idegesítő fecsegését. Gyorsan lerendezem.”
– Bocs, ezt fel kell vegyem. – Távolabb álltam, és felvettem a telefont.

***

”Naruto hogy képzeli, hogy ilyet csinál? Hogyan? Vámpírok vagyunk. Sokáig élünk. Csinálunk ezt, azt, de Hinata nem csak hogy lány, hanem a barátja is! Látnia kellett, annyira nem lehetett hülye, hogy ne látta volna, hogy Hinata oda van érte. Hol van? Most kapni fog rendesen.”
Nem kellett sokat keresgéljek. Éppen a lépcsőhöz fordultam, amikor Naruto éppen felfelé bukdácsolt. Karikás szemek, kócos haj, megviselt ruha. Ijesztő, és szánalmat keltő látvány volt. Elhátráltam a lépcsőtől hátamat nekivetettem a falnak, és megvártam, amíg feljött és elém állt.
– Sakura…
Hagytam, hogy ő érezze magát előnyben. Mind beszédhelyzetileg, mind testhelyzetileg úgy érezhette, hogy ő a fölényesebb, de én tudtam: ha nem mond semmit a védelmére könnyen megfogom fordítani az állást.
– Boldog szülinapot újra. – Naruto mosolygott, mint egy ártatlan kisfiú. Mintha semmit sem csinált volna. Kirázott a hideg.
Rögtön a tárgyra tértem.
– Naruto, miért csináltad ezt Hinatával? – egyenesen a szemébe néztem. Zavartan nézett rám.
– Hinatával… jah hogy azt! Nem csináltam volna… – szinte suttogta az utolsó szavakat. – ha nem mond hazugságokat.
– Naruto – a hangom éles volt, teljesen Naruto ellentéte – Hinata nem hazudott. Sasukével sétáltam az erdőben, kettesben, és beszélgettünk.
– Nem! – megmarkolta a hajam, és erősen hátrafele húzta – Miért Sakura? – a szemei esedeztek a sajnálatért – Miért csinálod ezt? Bármit megtennék érted. Erre te egy emberrel… – megváltozott az arca. A tiszta haragot lehetett látni. – Te szajha! Ennyi? Ennyi vagyok neked? Neked mindegy, hogy ki? Csak eldobsz? Most meg Sasukével jársz?
– Nem vagyok szajha! És nem járok Sasukével!
– Igen, akkor mi ez? – a kezébe fogta a nyakláncomat, amit csak pár perce kaptam – Egy S betű. Szép ajándék. Mi jelent az S betű. Sakurát vagy Sasukét?
”Nem mentette ki magát. Csak még mélyebbre ásott. Ennyi elég lesz.”
Jobb lábbal gyomron térdeltem, majd lenyomtam a fejét és a bal térdemmel arcon térdeltem. Elvesztette az egyensúlyát, így könnyen fellöktem. A hátára fordítottam. Az orrából vér szivárgott. A nyakánál fogva megfogtam, és szorosan tartottam.
– Naruto. Mit képzelsz, mi a fenét művelsz? Azt hiszed, hogy csak te vagy itt? Hogy te vagy itt a minden? Ezt felejtsd el. Mindannyian itt vagyunk. Saját problémákkal, saját gondokkal. De megoldjuk őket. Vagy egyedül, vagy pedig segítséget kérünk egymástól. Ezért vagyunk barátok. Vámpírok vagyunk. Még hosszú évekig fogunk élni. Ez nem megy egyedül. Naruto, én még mindig a barátomnak tartalak. Remélem átgondolod, hogy hogyan is kéne viselkedned. Mi szívesen fogadunk bármikor, amikor úgy döntesz, szükséged van ránk. De most kérlek, menj el.
Elengedtem a torkát, és felálltam.
– Nem válaszoltál. – felnyögött. Szemei vörösen fénylettek – Mit jelent?
– Azt jelenti Sasuke. – lenézően néztem rá. Ahogy ott feküdt… pár napja azért örült, mert végre buli lesz. Tessék Naruto. Ez az a buli, amire annyira vártál.

 

KÖVETKEZŐ FEJEZET

Sze 25

SasuSaku-Egy gimi tele vámpírokkal 10.rész – Party/2.

 

SasuSaku

 

– Hogy mi? – ”Most komoly? A tag meleg? Fuh, ez… ez… király.” – Tényleg buzi?
– Na, na! – mutatta fel a mutatóujját Ino – Ne ilyen rondán! Elvégre a barátunk. Mi elfogadtuk ezt.
– Értem,bocsi. De ezek szerint… Sakura ez tényleg gonosz volt! – mondtam, inkább magamnak, mint Inonak.
– Ez az volt! Sakura nem játszik szabályosan – vágott Ino durcás képet.
A mi ”párocskánk” kiment a teraszra édes kettesben.
– Nem – mondtam vigyorogva – Ez nekem teljesen jó.

***

– Hogy értetted, hogy lecsapod a kezemről? – kérdeztem döbbenten Sasorit már a teraszon.
– Úgy értettem, ahogy mondtam.
– Jó értem, értem. De miért csapnád le a kezemről? Nem járunk vagy valami ilyesmi…
– Szivi ez komoly? – Sasori ha iszik folyton olyan, mint valami kényeskedő szőke plázacica – Hogy is kértél meg erre? ”Sasori nem akarsz segíteni nekem? Meg akarom egy kicsit leckéztetni Sasukét. Hogy miért? Hát… csak fel akarom bosszantani. Tudod, hogy féltékeny legyen.” És én bele is mentem a dologba, pedig szívesen kavarnék valahol mellette.
Próbáltam magamban elsiklani a tény felett, hogy Sasori és Sasuke is mind a ketten fiúk, és Sasuke egyértelmű, hogy nem meleg.
– Értem, de…
– Még nem fejeztem be – Sasori a szavamba vágott – Sakura te azt kérdezed, hogy honnan veszem ezt. Mi mind látjuk rajtad. Mindannyian. Még Hinata, Sai, Deidara, és Naruto is. Mit gondolsz miért ment Naruto Sasukénak? Látja rajtad, hogy odavagy Sasukéért, és ez nagyon bántja őt. Nem mondod meg, hogy mégis hogyan érzel. Csak játszol mindenki érzéseivel, és ha ez így megy tovább Naruto csak még lejjebb süllyed. Bár nem mintha érdekelne az a szőke pávagyerek.
A fülemben hallottam Sasuke szavait: ”… nem kell ahhoz királynőnek lenned, hiszen most is szadista vagy.”
– Ráadásul a hallgatásoddal – folytatta – magadnak sem vallod be, hogy mit, és hogyan érzel. De a tetteid Sakura… az hogy elhívtad Sasukét, az hogy most velem vagy azért, hogy féltékeny legyen, minden arra utal, hogy te szereted őt.
– Befejezted? – a hangom hideg volt. Gondolom az arcom is tükrözte a ridegségem, ugyanis Sasori egy kicsit hátrahőkölt, és arca egy pillanatra ijedt volt. Végül kitört belőlem, ami egy ideje már ki akart törni:
– Azt hiszed, hogy nem tudok erről? Hogy nem tudom, hogy Sasuke szerelmes belém, vagy, hogy én is az vagyok? Képzeld, nálam jobban senki sem tudja, hogy mennyire szeretem! Szerettem régen is, szeretem most is. Számomra… számomra ő olyan… – hirtelen nem tudtam mit mondani – Hagyjuk. De nem értem, miért olyan nehéz megérteni! Ő egy ember, én pedig egy vámpír vagyok. Az ő vérükkel táplálkozom, és ha nem kapok eleget akkor ölök érte. Egy vámpír és egy ember együtt? Ne röhögtessetek! Én… – Sasori átölelt.
Csak tartott a karjaiban. Hideg bőre az enyémmel érintkezett.
– Sajnálom, hogy jogtalanul kioktattalak. – mondta csendesen – Látom, téged felkavar ez az érzés, amit érzel. Amit az ember vámpír kapcsolatról mondtál… remélem megváltozik majd a véleményed. Nem is, én biztos vagyok benne, hogy másképp fogsz majd ehhez hozzáállni. Én vagyok az élő példa arra, hogy a szerelmet nem mi döntjük el. Az támad ránk váratlanul és kegyetlenül, nem válogatva, hogy ki milyen. Nem kell elkapkodnod semmit. – egy puszit adott a hajamba.
Megnyugtató volt, ahogy így ölelt. Mintha minden gondom elszállt volna. Néhány percig így álltunk. Én törtem meg a csendet.
– Bocs, a kirohanásom miatt. Légyszi ezt ne mondd el senkinek. És nem akarom, hogy Sasuke miattam keveredjen bajba, azért mert vámpír vagyok.
– Nem mondom el senkinek – ígérte Sasori.
Felnézett az ajtó felé, aztán hirtelen elmosolyodott. Elengedett, és vidáman beszökdécselt az ajtón és csak úgy hátraszólt, hogy:
– Hozok mindkettőnknek innivalót.
Nem értettem, hogy mi ez így hirtelen, de ahogy hátrafordultam már láttam. Sasuke jött ki a teraszra. ”Sasori úgy néz ki nem jutott el az agyadig, amit mondtam.”
Megállt mellettem, és rám nézett.
– Kellemes ez az este. Nem jössz sétálni? – fejével a lépcső felé bökött, ahol le lehetett menni az udvarra.
– Nem.
– Hehe. – gonoszul mosolygott – Tehát a nagy Sakura annyira elfáradt egy kis tánctól, hogy már sétálni sem tud. Ebben az esetben egyedül megyek. Már látom is magam előtt a holnapi főcímet: A város cuki gyereke eltűnt az erdőben! A hulláját még nem találják. Valószínűleg azért történt, mert egyedül ment el sétálni.
– Nem tudsz rávenni arra, hogy veled menjek. – mondtam kihúzva magam, a kezemet összefontam, és kihívóan a szemébe néztem.
– Értem – lemondóan sóhajtott – Ez esetben egyedül megyek. – mire felfogtam már a lépcső aljánál volt. – Meghalok, s te boldogan élsz majd az új pasiddal.
”He?”
– Hé, Sasuke. – hirtelen ideges lettem – Nem hiszem, hogy jó ötlet, ha egyedül kimész…
Mintha meg se hallotta volna, csak ment az udvar végi ajtóhoz, ahonnan ki lehetett menni az erdőbe.
– Azt hiszed, hogy majd utánad megyek? Hát tévedsz!
Dühösen hátat fordítottam neki, de a szemem sarkából figyeltem őt.
”Mi van, ha valami baja lesz? Nem szabad csak úgy este kimennie.”
Nem állt meg. Kinyitotta a kaput, és hátra sem nézve kilépett rajta.
– Argh… nem igaz. – utána rohantam.
– Nehogy azt hidd, hogy miattad jöttem el. – mondtam már mellette – Csak kell egy kis friss levegő.
– Nekem mindegy – megrántotta a vállát, és próbált közömbösen nézni, de a szemében láttam, hogy nagyon jól mulat rajtam.
Sétáltunk a kis kitaposott ösvényen. Jó ideig egyikünk sem szólalt meg, és be kell vallanom, hogy ez nagyon meglepett. Nem szólt egy szót sem. Sem valami idegesítő csajozós szöveget, sem egoista megjegyzést, semmit nem kaptam. Az arca kifürkészhetetlen volt. Csak mentünk egyre beljebb, és beljebb az erdőben. ”Talán bevált a Sasoris terv? Elhitte, hogy vele vagyok? Gondolom igen. És végre lemondott rólam. De vajon jó ez nekem? Sakura hát persze, hogy jó! Ezt akartad vagy nem?” Sasori szavai keringtek a fülemben. ”Ez a srác teljesen összezavart.”
Sasuke szavai zökkentettek ki.
– Láttam, hogy egész jól el vagy Sasorival. Ő gondolom a pasid, vagy valami hasonló.
Nem szóltam egy szót sem. A számat szorosan összezártam.
– Most már értem, hogy miért voltál annyira elutasító. Mondhattad volna, hogy van pasid.
”Nem Sasuke, nincs pasim.” Az agyam azt mondta, hogy jó, ha nem szólok senkit, de valahogy… mégis szólni akartam.
”Nem számítanak a fajok. Nem jelent semmit. Már hogyne jelentene!”
Sasuke megállt mellettem, és a teljes arcát felém fordította:
– Gondolom, eléggé lenézhetsz most engem. De most komolyan? Miért nem állítottál le? Könnyen megtehetted volna. Na, mindegy. Gondolom te az a fajta vagy, aki szereti, ha mások térden csúsznak előtte, és csak nevet rajtuk. – túl sötét volt ahhoz, hogy láthassam az arcát. ”Én nem játszottam veled. Nem akartam fájdalmat okozni.”
Széttárta a karját:
– Itt vagyok. Nevess csak ki! Nevess azon, hogy mennyire elvakultan követtelek, a napom minden egyes percében, és te mindig csak elutasítottál, vagy játszottál velem.
”Én nem…” kétségbe estem. Nem jött ki hang a torkomon.” Én nem nevetlek ki. Én csak szeretlek. Azt akarom, hogy ne essen bajod miattam.”
– Nem mondasz semmit? Hát legyen. Azt hiszem, még sétálok egy kicsit beljebb az erdőben, egyedül.
”Egyedül? Megőrült? Este van. Csak meghal.”
Ez végre kizökkentett a némaságomból, de értelmes választ még mindig nem mondtam.
– Nem mehetsz… – mondtam szinte alig hallhatóan.
– Tessék?
– Nem mehetsz.- mondtam hangosabban.
– És ugyan miért nem? – közelebb lépett egy lépést. Hátráltam, de a hátam egy közeli fának feszült. Nem volt kiút.
– Mert… – ”féltelek”. Nem mondhatom ki. Nem fogom a szavaimmal magamhoz láncolni. Nem fogom bajba keverni.
– Mert? – még közelebb lépett. Az arca egy centire volt az enyémtől. A kezével az államat fogta, és felfelé biccentette. Egy pillanatra megállt így, és mélyen a szemembe nézett. Éreztem a hideg mosolyát. Meg sem bírtam moccanni. Még a lélegzetemet is visszafojtottam, amiatt a különös érzés miatt, ami áthatolt a testem minden egyes sejtjén. A fülemhez hajolt, és halkan suttogta – Csak nem féltesz? Mit fog ehhez szólni a pasid?
– Ő nem a pasim. – feleltem engedelmesen. Az agyam teljesen kikapcsolt. Nem bírtam gondolkodni.
– Csakugyan?
– Én nem… Sasoriba vagyok szerelmes. – mondtam bátran, majd én is megfogtam az állát, és az arcom felé fordítottam a fejét, hogy mélyen a szemébe tudjak nézni.
Furcsa jókedvet láttam a szemében. A következő pillanatban pedig már nevetett is. Bármennyire is idegesített a kacagása, nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen szép, amikor nevet. ”Jól áll neki. Többször is csinálhatná. De miért nevet?”
Zavartan álltam Sasuke előtt, és szinte éreztem a bennem növekvő haragot.
Sasuke végre abbahagyta nevetést. Két kezével a vállaim felett neki támaszkodott a fának, így zárva engem a karjai fogságába. A hold, és a csillagok fénye egy kicsit átszűrődött a sűrű erdő lombkorona szintjein, így tisztán láttam az arcát. Egy kedves, de gonosz, és kissé gúnyos arcot láttam magam előtt. ”Sasuke féle hangulat keverék…”
– Most akkor ki nevet kin? – kérdeztem, és összefontam a karom a mellkasomnál.
– Ez volt a bosszúm, a mai játékod miatt. Gonosz játék, gonosz visszavágás.
– Szóval…
– Igen rájöttem a dologra. Hála a szöszinek, meg Inonak. De Sakura… ezt nem néztem volna ki belőled. Tényleg ennyire le akarsz rázni?
– Nem lerázni akartalak.
– Hanem? – a szemei élesen néztek.
Vállat vontam.
– Passz.
– Most komolyan. – Sasuke a fejét csóválta. – Megőrjítesz. Hehe… De szerintem te jobban megőrjíted saját magadat. – rejtélyesen mosolygott. – Igaz is. Csukd le a szemed.
Az agyam zsibbadt volt. Nem ellenkeztem. Halk csörgést hallottam, majd hideg fémet éreztem a nyakam körül.
– Kinyithatod.
Egy nyaklánc volt a nyakamon. Egy kis, S alakú medál volt rajta, ezüst berakásokkal.
– Gyönyörű – suttogtam.
– Örülök, hogy tetszik.
Percekig csak álltunk egymás közelében, egymás szemébe nézve. Mintha megállt volna az idő. Nyugalmat, és melegséget éreztem. Eddigi vámpír életem során, még nem érzett érzések töltöttek el, mégis olyan nyugodt voltam Sasuke közelében, hogy nem tudtam el képzelni,
hogy mi lenne nélküle.
Végül ő törte meg a csendet:
– Talán vissza kellene mennünk. – mondta, és hátrált egy lépést.
Kiszakított a nyugodt mámorból. Belém hatolt a magány, és a szomorúság. Mintha egy darab készülne elhagyni a testemet.
– Ne. – megragadtam a karját, visszahúztam, és megöleltem őt. Meglepetten nyögött fel. – Maradjunk még. Kérlek.
Sasuke visszaölelt, és a karjaiban tartott. Boldog pillangók csapdostak a gyomromban. ”Mintha vért innék.” Suhant át a felismerés az agyamon. ”De ez még annál is sokkal jobb. Szeretem Sasukét. Nagyon.”
– Sakura – felfelé biccentette a fejem, majd a két kezével oldalról megtartotta. ”Meg akar csókolni.”
Bumm!
Hatalmas zaj hallatszott Sai háza felől. Ijedt borzongás futott végig a hátamon, és eltoltam Sasukét magamtól.
Visszatért a józan énem.
– Mi lehetett ez? – kérdeztem, miközben magamban magamat korholtam, hogy nem tudtam Sasukének ellenállni. ”Szeretem őt. Beismerem. De éppen ezért, nem akarom, hogy baja essen miattam.”
– Nem tudom. – Sasuke hangjából durcaság hallatszott. ”Közel voltál Sasuke, de megint nem sikerült.”
Még több zaj hallatszott, és elfojtott kiáltások.
”Ez nem jó… Érzem a szagát annak, hogy ki jött még a buliba… Sasukének nem szabad oda mennie.
– Gyere Sakura. – Sasuke futásnak eredt, és a csuklómnál fogva magával húzott. Hallottam a nyakamban lógó nyaklánc csilingelését. – Balhé van Sainál.

 

KÖVETKEZŐ FEJEZET

Sze 25

SasuSaku-Egy gimi tele vámpírokkal 9.rész – Party/1.

 

SasuSaku

 

– Oh, ez olyan kis csajos balhé~~ – felelte Sasori, amikor elmondtam neki a tervem – Rendicsek. Benne vagyok.
”Hihihi. Ez lesz a legjobb szülinapi ajándék. Sasuke minden egyes döbbent arckifejezése ajándék!”
– Sakura gonoszul mosolyogsz – figyelmeztetett Sasori – De akkor kezdjük is. – majd átfogva a derekam a táncparkettre húzott, Ino mellé – Rázzuk csajszik!
Általában nem szeretek más emberek előtt táncolni, de most ez egy jobb célért volt. Megpróbáltam a lehető legdögösebben táncolni – persze Sasori mellett, végig egymásra nézve, és apró rejtett kis mozdulatokban hozzáérve a testéhez.

***

Töltöttem magamnak egy pohár martinit. Félig zsebre tett kézzel iszogattam a fal mellett, a teraszra vezető ajtó közelében. Ahogy Sakura, és a kiscsávó egymással táncolt… azok a kis apró érintések… ”Most még egy rivális? De Sakura… mintha hozzá nem úgy viszonyulna, hanem sokkal inkább úgy, mintha járnának, vagy valami hasonló. Nem úgy volt, hogy szingli? De mit gondoltam? Hiszen nem tudok róla semmit! Túl szép ahhoz, hogy szingli legyen. Meg kell, erről a srácról mindent tudjak!”
Kiittam a martinimet. ”Valaki, akitől többet megtudhatok… Hinata ott áll… vagyis most odament hozzá Sai, és vele beszélget. Nem, így nem akarok odamenni, plusz szerintem Hinata nem nagyon bír engem. Ino most táncol Sakuráékkal. És hol a szöszi?”
Körbenéztem, de sehol sem láttam. Végül kinéztem a teraszra. Ott állt a korlátnak támaszkodva, és szerintem ő is martinit iszogathatott. ”Valahogy én is így nézhetek ki… Vele kéne beszélnem.”
Én is kimentem a teraszra egyenesen őt véve célba. Megálltam mellette, és ugyanúgy a korlátnak támaszkodtam. Sok ideig nem szóltunk semmit. Próbáltam követni a tekintetét, hogy mit néz. Inot nézte, ahogyan táncol. Ino bent eszméletlenül jól csinálta, amit csinált. Egy pillanatra megállt, oldalra nézett, mondott valamit, majd behúzta Sait maga mellé.
Deidara erre kiitta a martinit a poharából.
– Micsoda páros – mondta gúnyosan.
– Ha rájuk nézek, csak ellentéteket találok – mondtam.
– Hát ez az. Sai hideg, mint a jég, Ino pedig forrófejű. – nagyot sóhajtott. – Bár igaz, te még nem nagyon ismered őket.
– Te mióta ismered őket?
– Hogy én? Jó pár éve. Először Sakurával találkoztam. Csak utána jött a négyes körülötte. Ino, Hinata, Sai, és Naruto.
Naruto. Elég volt ennyi, és máris kizökkentett eredeti célomból.
– Naruto – mondtam kicsit túl sok megvetéssel a hangomban – Őt már jól ismerem. Volt vele egy kis… összetűzésem.
– Hm. Ino mesélte – elmosolyodott – Jó harcos lehetsz, ha egyenrangúként harcoltál Narutóval. Egy szabályos küzdelemben szerintem nyernél ellene.
– Hát, bocs, ha megbántalak vele, de szerintem nem teljesen komplett a csávó.
– Hogyhogy?
– Igazából ő jött nekem. Sakuráról hadovált össze-vissza, mintha a tulajdona lenne, vagy valami ilyesmi.
– Hm. – a fejét csóválta. – Ez Narutóra vall. A többiek nem vették előbb észre, pedig látszott rajta.
– Micsoda?
”Deidara úgy néz ki, hogy eleget ivott a beszédhez.”
– Hogy szerelmes Sakurába. Szerintem úgy egy évvel a megismerkedésük után történhetett. Tudod Naruto, hogy is mondjam, alapból egy kicsit elborult elme. Kiszámíthatatlan. Persze zaklatott gyerekkor meg ilyenek, azóta sokat javult, de meglehetősen agresszív, nem gondolkodik típus. Mivel Sakura volt az első barátja, ezért úgy tekinthet rá, mintha az övé lenne. Csak, és kizárólag az övé. Eddig mindez rendben volt, tervezgette az életét, de pár napja feltűntél Te. Sakura egy új udvarlója. Ino – itt egy kicsit kuncogott – Ino szokásához híven felpörgött a hírre, és mindenkinek elmondta a véleményét rólatok. Naruto jövőképe, huss! Elvész, mert az ördög, vagyis te megjelentél. Magyarul. Nincs Sasuke van Sakura.
Ez az információ áradat egy kicsit lesokkolt. Naruto elmebetegsége most már biztos.
– Magyarul szarban vagyok?
– Mondhatjuk így is – vigyorgott Deidara. – De te jó fej vagy. Kedvellek. Én neked szurkolok. Remélem szerencséd lesz Sakurával.
– Kösz. De ahogy látom, inkább neked kéne szerencse – és Ino felé böktem.
Deidara keserűen nézett.
– Egy hete. Egy hete tudtam meg, hogy járnak. – ivott volna a poharából, de az már üres volt. – Ennyire látszana?
Bólintottam.
– Amióta kijöttem csak őt nézed. Sőt, már bent is jó párszor ránéztél.
– Eh? Jó megfigyelő vagy. Az olyan emberekből, mint te, több kellene. De tudod, ahogy te Sakurára nézel, mintha a sötét tengert látnám a szemeidben. Mintha a tengerek isteneként látnád Sakurát, és te lennél a tenger. Vagyis ha rád nézek, Sakura jut az eszembe.
– Kicsit régi módi megfogalmazás.
– Csakugyan? Hiába, ha egyszer a gyerekkorod szinte egy másik korban éled… – hirtelen rám nézett – Mondd csak, – a szeme éles volt, sokkal határozottabb, mint az előbb – Te valamikor ez előtt, találkoztál már Sakurával?

***

”Huh, elfáradtam. Na, de hol van Sasuke?” Kint találtam rá, és Deidarával beszélgetett. Rögtön rossz érzésem lett.
– Ino! – mondtam a fülébe, még mindig táncolva. – Ugye mondtad Deinek, hogy…
– Sasuke nem tud semmit, nem tud a vámpírokról sem, szóval semmi ilyesmit ne mondjon. – fejezte be a mondatot helyettem Ino. – Persze, hogy mondtam. Amúgy meg, Sasuke szagáról bárki megmondja, hogy egy ember, Dei pedig nem hülye. A kis leendő tanácsos fejét szerintem eléggé kiokították.
– Oké. – megnyugodtam. Az órára néztem. ”Már ennyi idő eltelt?”
– Sasori! Nem akarunk INNI valamit?
– De természetesen. Neked bármit, drágám. – rám kacsintott, átkarolt, majd egy puszit adott az arcomra.

***

– Hogy találkoztam-e vele? – meglepődtem.
”Nem. Határozottan nem. Bár már én is kérdeztem ezt magamtól. Nem hiszem, hogy találkoztam volna vele. Hacsak nem abban az időben…”
– Nem emlékszek rá. – mondtam őszintén.
– Tehát nem azt mondod, hogy nem találkoztál vele csak azt, hogy nem emlékszel. – elgondolkodott.
– Igen, de miért érdekel?
– Jah, öhm… semmi csak érdekelt.
Bent mozgolódás volt. Sasori újra betört az én területemre. Ez visszaállított arra, amiért eredetileg kijöttem.
– Mondd csak, milyen ez a Sasori alak?
– Nem jön be? Pedig szerintem tetszel neki. Az a fajta pörgős, hm, ember.
Sakura és Sasori az ivós asztalhoz ment. Sasori úriember módjára töltött italt Sakurának, és magának, majd az egyik kezével a derekánál átölelte őt. A pohártartós kezüket összekulcsolták, majd egymás szemébe nézve itták ki a poharukat.
Majd megett a düh.
– És Sakurának bejön Sasori? – kérdeztem, miközben leplezni próbáltam az indulataimat.
– Hahaha! – hirtelen nevetés szaladt ki Deidarából – Hogy Sakurának Sasori? Végülis, miért ne? Bár Sasorinak mindegy, hogy milyen lány szerelmes belé.
”Ezt hogy érti?”
– Mondjuk – folytatta Deidara – nem értem, hogy mi ez a mai viselkedés. Főleg Sasoritól szokatlan. Persze mivel ő kissé, hm ”más” sokat van a lányokkal, de ez… Biztos van valami mögöt…te…. – abbahagyta, amit mondott, én pedig értetlenül néztem rá.
Elgondolkodva figyelte a bent lévő párt, ahogy isznak, majd az én arcomba, és szemembe nézett.
Újra nevetésben tört ki.
– Sakura, te tényleg kegyetlen vagy. – nevetett – Menjünk inkább be Sasuke.
”Most mi? Nem értem.”
Mindenesetre én is bementem. Mivel úgy gondoltam, hogy Deidara nem fog mondani többet, új alany után néztem. Ino a táncolástól kipirulva ült az egyik fotelben. Töltöttem neki, és magamnak egy-egy pohár vizet, majd leültem a mellette levő puffra.
– Tessék – mondtam, és odaadtam neki a vizet.
– Oh, köszönöm – mondta, és kiitta az egészet. – Milyen a buli? Láttam Deidarával beszéltél.
– Egész jó – mondtam, majd én is ittam.
– Mi Sakuráékkal eddig táncoltunk. Tényleg nem is mondtam – lehalkította a hangját – az ajándékokat, majd egy kicsit később adjuk oda neki.
– Rendben. Amúgy látom Sakura és Sasori egész sokat vannak együtt.
– Nem jellemző rájuk. Nem értem, hogy ez most miért van.
Sasoriékat figyeltem. Velünk szemben ültek, és Hinatával beszélgettek. Sakura Sasori ölében ült. Sakura belemélyedt a beszélgetésbe Hinatával, Sasori viszont nem vett részt benne.

***

– Sakura. Aggódom Naruto miatt.
Sasorival leültünk Sasukéékkel szemben, amikor Hinata odajött hozzánk.
– Már két, és fél órája itt kellene lennie. – folytatta – Mi van, ha valami történt vele?
– Hinata… én is gondolkodtam már. Szerintem csak szimplán nem akar Sasukével egy fedél alatt lenni.
” Igen Hinata, tudom, hogy az én hibám, hogy nem jött el. Szerintem nem kell túl reagálni.”
– És ha, történt vele valami?
– Naruto tud magára vigyázni. Bármennyire is zavarja valami, nem fog hülyeséget csinálni.
– Hát jó.
” Bűntudatom van Naruto miatt, de nem tudok vele mit tenni. Ha nem jött el, az az ő dolga.”
Sasorira néztem. Egy különös kis mosoly volt az arcán, és a fejem felett egyenesen Sasukét nézte.
– Hahó, Sasori!
– Jól vigyázz Sakura. – mondta hirtelen – Ha nem sietsz, lecsapom a kezedről.

***

Visszafordultam Inohoz.
– Sakura és Sasori régóta ismerősök?
– Hogy? Jah, hát… mondhatjuk. Talán kicsit régebb óta ismeri őt, mint minket. Ha jól tudom akkor találkozott vele, amikor Deidarával. De tudod – kuncogott – Sasori egy kissé különc.
Újra Sakuráék felé néztem. Sasori engem figyelt. Akkor se vette le rólam a szemét, amikor ránéztem. Mikor észrevette, hogy én is figyelem egy különös kis mosoly jelent meg az arcán. Elkaptam a tekintetem.
– Eh… Szerintem bejössz Sasorinak – mondta unottan Ino, majd izgatott lett – Tudod Sasuke az a múltkori kis rejtvényed, eléggé gonosz volt. De a megfejtés az, hogy te szereted Sakurát, igaz?
– Igen – a szemébe néztem – Egy lány sem volt még rám ilyen hatással.
Ino tapsikolt örömében.
– Tudtam, és tudtam!
– De, ahogy elnézem, Sakura másnak csapja a szelet – Sakuráék fele böktem a fejemmel.
Ino először döbbenten nézett rám, majd nevetésben tört ki.
– Értem már hogy mi folyik itt. Sakura te tényleg nagyon ravasz vagy.
– Miért? – idegesített, hogy mindenki tud valamit, csak én nem.
Ino lehalkította a hangját.
– Mondtam, hogy Sasori egy kicsit különc, igaz? Ez azért van, mert… meleg.

 

KÖVETKEZŐ FEJEZET

Júl 23

Nyári Mondocon, új évadok, nyaralás

Nahát, nahát sziasztok! 😀
Nos, nem voltam múlt héten, nem leszek jövő héten.
Miért is nem voltam? Lusta voltam? Megint elhanyagolom a dolgaimat? Inkább nem folytatom?
Ezek közül egyik se, vagyis talán az első egy kicsit. Xd Az ok egyszerű: végre elengedtek a Nyári Mondoconraaaa!!! Egen egen. Szóval a ruhámmal voltam elfoglalva, és azt csináltam xd Alakítani kellett a pólómon, kesztyűt csinálni stb,stb… és a fennmaradó szabad időmben semmi kedvem nem volt lekortálgatni a fejezeteket, és feltenni őket.
Most pedig a MondoCon-ról. Ez volt életem első Conja. Xd Jó volt. Nagyon, nagyon jó. Első conosként még nagyon nem voltak ismerősök az elején, de végére sok embert megismertem. xd Aztán meg nem említették meg nekem, hogy jobban járnék, ha elővételbe venném a jegyem, szóval olyan másfél-két óra sorban állás után, végre bejutottam. -_- De megérte várni 🙂 Iszonyat jó cosplayeket láttam, és jó pár emberrel fényképezkedtem is. Néztem amv-t, a games termen csak átfutottam xd, voltam az mv vetítésen stb, stb. És a legfontosabb, hogy vettem négy kitűzőt (B.A.P., Hitsugaya Toshiro, I LOVE KPOP, Joker (a kuroshitsujiből)), és egy B.A.P.-és bögrét *.* Igen Zelo-ból fogom enni a műzlimet reggel, amikor nézem a Garfieldot a TV-ben. *-*
Magyarul jó volt. Őszire szerintem nem fogok menni. A tanulástól függ -_- A többi meg majd még eldől. Xd
Na, jövő héten, azért nem tudok lenni, mert megyek nyaralni a Balatonra. Nem, nem vagyok gazdag, hogy mindig megyek, csak papáméknak van nyaralója.
Xd

És ameddig nem jelentkeztem történtek jó dolgok. :3 Mégpedig három is:

KUROSHITSUJI: BOOK OF CIRCUS
SWORD ART ONLINE II
FREE! ETERNAL SUMMER

Komolyabb véleményt majd akkor írok, ha már az egészet láttam. Eddig csak a kuroshitsuji-t néztem meg, a többit pedig a Balatonra hagytam.
Tehát Kuroshitsuji: CIEEEL NEM DÉÉMOON! Magyarul ez egy nagyon jó évad lesz. 😀 Így nekem ez az első rész, valahogy az első évad első részét juttatta eszembe (biztos voltam benne, hogy az a csávó rossz emberke) És a végén amikor mutatták a cirkuszosokat ÁÁÁÁÁ! Átfutott az érzés, hogy ez rohadt jó! Már nézném tovább, ha lenne. :3 Azért kicsit kevésnek érzem ezt a 10 részt. Félek, hogy kihagynak valamit, amit én nagyon megakarok nézni. Xd De ez majd kiderül.
Szóval az erő legyen veletek. Ameddig nem vagyok sok animét nézni, és mangát olvasni. 😀
SZIASZTOK!

 

Gondoltam ide teszek egy cuki képet Undertakerről, erre rájöttem, hogy azok mind spoilerosok :( Úgyhogy maradt ez,de ez is cuki :3

ÉÉÉÉÉSSS UNDERTAKER :3 Olyan kis cuki <3

 

 

Júl 23

SasuSaku-Egy gimi tele vámpírokkal 8.rész – Kezdődjön a party!

 

SasuSaku

”Végre vér!”
Inora úgy egy órát kellett várnunk, mire meghozta a szombatra tartogatott vért.
– Idd! – nyomott a kezembe egy tasakot Ino.
– Hogy lehetsz ilyen hülye? – csóválta a fejét Hinata – Innod kell! Ez fontos, még neked is, aki jól kibírod igazi vér nélkül, csak vérpótlókkal.
– Iszok én. – mondtam kibontva a második tasakot. – Látod? Most iszok.
– Jah. De inkább szívnád Sasuke vérét most, nem? – mondta gúnyosan.
– Cöh…- harmadik tasak.
Csak a szokásos ízű vér. Tasakos emberi vérrel ellátni a környező vámpírokat, a vámpírtanács feladata, mi nekünk pedig nem kell tudnunk, hogy honnan szerzik. Egy minimumot mindenképp kell küldeniük. Ha ennél több kell, lehet venni. Sai minden buli előtt ezt csinálta. A legjobb minőségű vérnek beadott vértasakokat vásárolta meg, hogy kedvünkre ihassunk, amennyit csak akarunk.
– Te tetszel Sasukénak. – jelentette ki tényként Ino.
– Ino – szólt Hinata – Most már nekem is elegem van. Sakura vámpír, Sasuke ember. Semmi jó nem lenne a kapcsolatukban. Hagyd már őket békén!
– És mióta megy ez a faj megkülönböztetés? A szerelem nem fajokon belül történik! Akkor jön, amikor csak akar azzal, akivel akar.
– Fuh, annyira gyerekes vagy! Én megyek. – Hinata felállt, és kiment.
– Ino, nézd el neki. Nem tett jót neki ez a mai dolog Narutóval, amúgy meg igaz, amit beszél. Túlságosan rá vagy állva a témára, de semmivel nem tudod alátámasztani azt, amit, mondasz. És ha igaz is lenne, akkor is ember, és vámpír nem egy jó párosítás.
– Én látom, amit látok. – mondta, majd felállt, és ő is elment.

***

”Meg kéne látogassam Sakurát, de nem tudom, hogy hol lakik” – gondolkodtam, mikor vége lett az órának, és pakoltam a cuccomat.
Ino jött oda hozzám, és összeszedte Sakura holmiját.
– Mi a baja Sakurának? – kérdeztem, mire ő megrántotta a vállát.
– Biztos elkapott valamit vagy nem tom.
– Nem jön már vissza?
– Nem, Hinata most hívott, hogy hazakíséri Sakurát, én pedig vigyem neki a táskáját.
– Tényleg! Mondd csak hol laki…
– Amúgy meg – vágott a szavamba határozottan – Sakura szülinapja holnap lesz, szóval ne felejtsd el felköszönteni. Persze az ajándékot elég, ha szombatra hozod, mi is így csináljuk.
– Holnap? Huh, oké, köszi hogy szóltál. És mondd hol la…
– Szia! – felkapta Sakura táskáját és ment.
”Mi van ma ezekkel? Nem értek semmit. Furcsa ez a lányhármas.”

***

Másnap, amikor a suliban voltunk mindenki felköszöntött.
– Boldog 16. Szülinapot – mondta Tenten – Élvezd ki hiszen csak egy évig vagy 16!
”Ó Tenten, ha te azt tudnád… lesz 10 évem kiélvezni.”
Sasuke is felköszöntött, nagy meglepetésemre semmi extrával nem készült. Egy gyors ölelés és kész. ”Lehet, hogy lemondott rólam? Milyen hülye vagyok, ki mondta, hogy egyáltalán kellek neki? És amúgy meg nem ezt akartam? Hogy békén hagyjon? Most mégis a szívem mélyén egy kicsit szomorú vagyok. De az eszemre kell hallgassak, szóval jobb, ha nem kellek neki. Szépem elkerülöm őt.”
A többi nap csak úgy elsuhant. Unalmas hétköznapok. Sasuke mégis csak próbálkozott nálam. Próbált beszélni velem, de sikerült őt kerüljem, és ha találkoztam is vele, akkor gyorsan leráztam. Szóval csak úgy véget értek a hétköznapok, ami azt jelentette, hogy szombat esti buli!
Nagyon izgatott voltam, ami rám általában nem jellemző. Talán azért, mert mégis csak a 16. szülinapi bulim volt, vagy azért mert Sasukét is meghívtam… Nem tudom. A tervezést Inora bíztam. Azt mondta minden vámpíros dolgot kihúzott a listáról, és úgy csinálta, hogy egy teljesen átlagos kis ünnepélynek tűnjön.
Tehát eljött a szombat reggel. Úgy kezdődött, mint mindig. Reggeli, fogmosás, egy kis kockulás. Egyszer csak megszólalt a telefonom.
– Szia Sakura! Sasuke vagyok. Ino adta meg a számod.
”Oké most már telefonon is zaklathat.”
– Szia Sasuke. Mit szeretnél?
– Öhm… hát ugye én még új vagyok a környéken, és nem igazán tudom, hogy merre kellene menjek Sai házához. Szóval mi lenne, ha ketten mennénk? Te tudod az utad, neked pedig este lesz egy testőröd, ha megtámadnának.
”Próbálkozz csak… De hát nincs mit tenni én hívtam meg.” Egész jó kedvem volt, szóval belementem.
– Rendben akkor fél hatkor legyél nálam. Csak aztán nehogy eltévedj. – kuncogtam – Most mennem kell. Majd este. Szia!
– Szia!

***

Péntek este.
”Egész héten nem tudtam normálisan beszélni Sakurával. Mintha elutasítana engem, mert utálna, de néha meg azt látom rajta, hogy kedvel engem. Komolyan én nem értem a nőket! Eddig azt hittem tudom mi kell nekik, de most teljesen felborult az elméletem. Beszélnem kell vele, mert csak úgy tudom meghódítani, ha kapcsolatban vagyok vele. De ehhez több idő kell vele együtt. Mi lenne, ha…”
Zseniális ötletem támadt. Elkísérem Sai házához a buli előtt. Így nemcsak hogy vele leszek, de még kettesben is! Állj. Egy nem tudom hol lakik Sai. Kettő nem tudom hol lakik Sakura. Három Sakura telefon számát sem tudom. Ez így problémás, de nem megoldhatatlan.
Elővettem a telefonomat, és keresni kezdtem, hogy kiknek van meg a telefonszáma. (Rögtön kellett, ezért nem akartam a neten írni.)
Itt van Inoé! Ennél jobb nem is lehetne. Tárcsáztam.
– Szia, Sasuke! Mit szeretnél? – szólt bele a telefonba.
– Szia. Bocsi a zavarásért. Megtudnád mondani Sakura telefonszámát, és elmagyarázni, hogy hol lakik?
– Hát persze. Sai, ne csináld! – suttogta majd halkan kuncogott – Nyugi, csak két perc.
”Úgy tűnik megzavartam valamit.”
Elmagyarázta, hogy merre lakik, és megmondta a számát.
– Köszönöm. Még egyszer bocsi a zavarásért.
– Szívesen, és semmi baj. Szia!
– Szia!
Késő van. Sakura most biztosan alszik már. Majd holnap reggel felhívom.
Fel is hívtam. Eléggé jó kedve volt, aminek örültem. Elfogadta, amit mondtam.
Délután öt volt mikor elindultam. Egy fehér inget, és egy sötétkék farmert húztam fel. Az ajándékot a zsebembe tettem.

***

Öt óra, és készen is vagyok. Nem kellett túl komolyra vennem az öltözködést. Egy félvállas, feliratos felsőt, és egy fekete csőfarmert húztam fel egy magasszárú cipővel. Smink, fésülködés, és kész is vagyok.
Sasuke pontos volt. Félkor már úton is voltunk.
– Komolyan nem tudod, hogy merre lakik, vagy csak egy jól bevált csajozós duma? – kérdeztem teljesen ártatlan szemekkel.
– Is-is. – mosolygott. – Csajozós duma? Na, azért ne vágj ilyen ártatlan arcot. Te sem vagy aztán annyira ártatlan.
– Hogy én? Hagyd már, mitől ne lennék ártatlan?
– Hol is kezdjem? – gondolkodott – Kezdjük az órák ellógásával, aztán meg… – itt elhallgatott.
– Na, mi az, mi az?
– Áh, semmi. – nem nézett rám. Olyan borzalmasan hazudik, ahogyan én is
– Jó érzés, amikor így elhallgatsz. Mintha én lenném a királynő, aki elhallgattatja az alattvalóit.
– Micsoda egy szadista királynő lennél. Bár nem kell ahhoz királynőnek lenned, hiszen most is szadista vagy.
– Miért? – ”Én szadista? Miért?”
– Bizonyos dolgok miatt – válaszolt rejtélyesen – Sőt ha rád nézek, akkor nem csak egy szadistát, de egy mazochistát is látok.
– Köszönöm Dr. Uchiha. Ön remek psychomókus.
– Köszönöm az elismerést Lady Haruno. És máskor is szívesen látom a rendelőmben.
– Ott a cél! – mutattam az utca végén álló házra.

***

”Azta rohadt. Ez már aztán ház.”
A legutolsó ház volt a városban. Ez után már csak az erdő volt. A ház maga kétemeletes volt, erkéllyel, és terasszal. És iszonyatosan úgy nézett ki, mint egy gazdag öreg művésznek a háza. Az a tipikus csicsás díszítés, és modern cuccok. Durva.
– SZIIAASZTOOK! – kiabált nekünk Ino, mikor már közelebb voltunk. Egy kék ujjatlan felsőt viselt egy olyan fekete farmerrel, mint ami Sakurán volt. – Ti vagytok az elsők.
Beljebb mentünk. Egyenesen a nappaliba.
Tágas volt, hatalmas ablakokkal, és egy ajtóval, ami a teraszra vezetett. Jobb oldalt volt egy asztal, amin az italok, és néhány fogpiszkálóra rászúrt étel és süti volt. Bal oldalt pedig mindkét sarokban nagy erősítők voltak.’’Látom a zene miatt, nem kell aggódni.” Sai éppen akkor jött be a teraszról.
– Sziasztok! – köszönt, majd mindkettőnknek adott egy pohár pezsgőt, és a kezét nyújtotta felém. – Üdv. Mi még nem találkoztunk. Sai vagyok, eggyel felettetek járok, Narutoval egy osztályban.
”Tehát vannak normálisak is a 11.-ben. Gondolom Naruto valahol legalul van a ranglétrán.”
– Hello. Sasuke vagyok, de ezt gondolom már tudtad. Hallottam, hogy nagy művész vagy, de azért nem így képzeltem el a házadat.
– Csakugyan? – mosolygott – Érthető. Elég sokan mondják, hogy képmutató vagyok, és hogy nagyzolok a pénzemmel, de én ezt szeretem.
Még egy jó fél órát így beszélgettünk. Mióta idejöttem ez volt az első értelmes beszélgetésem. Már fél hét volt, mikor a három lány bejött hozzánk.
– Sziasztok – köszönt nekünk Hinata.
– Szia.
– Naruto még mindig nem jött? – kérdezte Ino Sait.
– Nem. Nem is beszéltem vele, szóval nem tudom, hogy egyáltalán jön-e.
”Jobban teszi, ha nem jön el.”
– Na, akkor, mit terveltél ki Ino? – kérdezte Sakura.
– Oh, még várj egy kicsit – Ino az órájára nézett – Lesz még neked egy meglepetés, de történt egy kis csúszás, szóval hétig várni kell.
– Alig várom.

***

”Sasuke Saival beszél. Miért vagyok ilyen ideges? Nem lesz semmi baj, csak azért mert itt van. Mégis mi történhetne?”
– Csak így kettesben jöttél Sasukével? – bökött oldalba Ino – Még a végén irigykedni fogok.
– Elég legyen Ino.
– Jó, jó.
Hinata is megérkezett, majd pedig a nappaliba mentünk.
”Hát ezért vagyok ideges. Ha Naruto és Sasuke megint egymás mellé kerül, nem tudom, hogy mi lesz. És a legutóbb, ahogy Narutót láttam… simán letámadná Sasukét, és nem fogná vissza magát.”
” Nem szoktam szeretni Ino meglepetéseit…”
Szóval még vártunk fél órát. Nem unatkoztunk. Mi mindig tudunk valamiről beszélgetni, és Sasuke is jól beilleszkedett.
– Nos, Sakura. Csukd be a szemed. Háromra kinyithatod.
Becsuktam a szemem. ”Új szagok vannak itt. Egész ismerősek.”
– 1…2….3!
Kinyitottam a szemem.
– Ez…. aztaaa! Mióta nem láttalak titeket! Dei és Sasori.
Örömömben a nyakukba ugrottam.
– Na na szivi, ne legyél ilyen energikus – mondta Sasori és lehámozott magáról – Bááár – megölelt és megpuszilta az arcom – pont ez olyan aranyos benned.
Elengedett, én pedig Deidara felé fordultam.
– Hát, szia. – köszönt szégyenlősen – A múltkor nem sikerült beszélnünk. Boldog 16-ot.

***

”Ez a kis töpszli megmerte puszilni Sakurát? Az csak az én területem!”
Deidara és Sasori mindenkinek köszöntek, majd felém fordultak. A tekintetük vizsgáló volt, mintha valami tesztalany lennék. Mindketten a kezüket nyújtották. Először a szőkeséggel fogtam kezet.
– Üdv, Deidara vagyok. Hallottam, hogy Sakura hívott meg.
– Üdv, Sasuke vagyok.
Majd jött a kis töpszli.
– Sasuke.
– Csáóó. Én Sasori vagyok. – megszorította a kezem, majd egy kicsit közelebb húzott magához. – Hm… cuki az illatod. Szeretem az olyan férfias illatúakat, mint te.
Elengedte a kezem, és visszaszökdécselt a lányokhoz, és már újra Sakura mellett volt.
– Annyira jó titeket újra látni! – és megint megölelte Sakurát.
”Ez a csávó nem komplett.”

***

” HAHAHA! Meghalok, meghalok! Sasuke arca. Úristen. Ennél viccesebbet még nem láttam.”
Mikor Sasori újra megölelt Sasuke arcát figyeltem, és a szemei, mintha gonoszul Sasorit néznék.
”Lehet, hogy féltékeny Sasorira. Na, ne! Pont Sasorira! Hihi…De ez most adott egy nagyon jó ötletet…”
– Jól van, akkor indulhat a party! – kiáltotta Ino, és bekapcsolta az erősítőt, és rögtön el is kezdett a zenére táncolni.
– Ez az csajszik rázzuk! – ment volna Sasori is, csakhogy én megfogtam a karját, és egy kicsit arrébb húztam.
– Mondd csak Sasori, nem akarsz nekem segíteni?

 

 

KÖVETKEZŐ FEJEZET

Júl 23

SasuSaku-Egy gimi tele vámpírokkal 7.rész – Egy eseménydús nap /2.

 

SasuSaku

”Wc wc wc wc, az elnyomja a szagokat legalább.” Siettem a folyosón. ”Az illata, a mellkasa, a nyaka, nyakba harapni…. nem nem nem. Zárd ki a fejedből Sakura!” Végre odaértem a wc-khez. A folyosó már üres volt, de a fiú wc ajtaja mellett ült valaki. Naruto volt az, és borzalmasan nézett ki. Az ingje teljesen szétgombolva (nem akkora kockahas, mint Sasukének), a haja még kócosabb volt, mint reggel, jobb szeme alatt egy sötét folt. Közelebb érve láttam, hogy egy üvegből sötét folyadék iszogat. ”Vérpótló” – gondoltam, és ahogy közelebb léptem megláttam a mellette lévő kukát. Tele volt olyan üveggel, amiből a vérpótlót itta, sőt kettő még a kuka mellett is volt.
Megálltam Naruto előtt, ő felnézett rám.
– Naruto – kezdtem bizonytalanul – Mi a fenét csináltál? És mi ez a sok vérpótlós üveg?
– Szomjas voltam – szólt rekedtes hangon, és ahogy a szemébe néztem láttam benne, hogy halványan vörösen fénylik – szomjúságunk egyik jele. – Amúgy mi van, nem tudsz róla? – fintorodott el, és nagyon nem tetszett a stílusa.
– Mit nem tudok?
– Verekedtem a szépfiúval – mondta, majd újra ivott a vérpótlóból.
– Micsoda? – lepődtem meg ”Ezért vérzett az orra!” – De Naruto te alapból erősebb, és gyorsabb vagy az embereknél. Ez nem volt egy fer küzdelem.
Lassan felállt, a fejét lehajtotta.
– Hogy nem volt fer? – ilyesztően nevetett, mintha önmagán kívül lenne – Ő – felemelte a fejét. Szemei vérszomjasak voltak, mintha ölni akarna – Ő minden egyes mozdulatomat látta – kiitta az egész üveget, majd a földhöz vágta.
”Szerintem túloz. A harag beszélhet belőle. Bár igaz a szeme alatti folt azt mutatja, hogy igazat beszél. De hogy egy ember követni tudja Narutót… Még akkor is, ha Sasukéról van szó eléggé furcsa…”
– De tudod, hogy nem szabad bajba kevernünk, az embereket – szidtam le.
– Szóval te még őt véded? – hangja halk volt, ami Narutónál rossz jel. Elkezdett felém jönni. Én ösztönösen hátráltam, míg a hátam egyszer csak neki nem ment a falnak. Két kezét a fejem mellett két oldalt a falnak támasztotta, így tartva engem a fokságában. Az arca nagyon közel volt az enyémhez.
– Én nem védek senkit se – ”Naruto engem te ne próbálj megfélemlíteni.” – Csak kimondom a tényeket.
– A tényeket? – Naruto elfordította a fejét, és hangosan nevetett – A tényeket? – visszafordult felém – Tehát a tény az, hogy Sasuke tetszik neked? Egy ember?
”I N O!!”
Feldühödtem.
– Figyelj Naruto! Engem nem érdekel Sasuke! Ha érdekelne is, akkor se csinálnék vele semmit. Nem tudom, hogy Ino mit adott be neked, de én… – elakadt a szavam. ”Hogy nem szeretem Sasukét?”
– Sakura – Naruto szemei kétségbe voltak esve – Nem tudom, hogy mi igaz, amit te mondasz vagy amit Ino, de én… a fenébe! Én, nem akarlak azzal a Sasukével látni téged! Én bármit megtennék érted, bármit! Ha kell akár meg is halnék. – az arcával még jobban közelített.
”Túl közel, túl közel.”
– Értelek Naruto, de ehhez nem kéne szétveretni magadat.
A Naruto körülötti légkör megint megváltozott. Mintha hirtelen egy gyengéd fuvallat csapot volna meg. Szemei megenyhültek, arc izmai lazítottak. A homlokát nekidöntötte az enyémnek.
– Sakura. Én téged…
Hirtelen futást hallottam mellettünk. Mikor odanéztem nem láttam mást, csak egy pár kék hajtincset, amik eltűnnek a sarkon.
”Ez Hinata volt! Basszus tisztára úgy tűnik mintha Naruto, és én közelibb kapcsolatba lennénk! De én nem őt szeretem. Fenébe, miért teszem bele azt, hogy őt?”
– Sajnálom Naruto. – ellöktem magamtól – Most mennem kell.
És ott hagytam. Naruto ott maradt egy helyben. Nem mozdult, csak nézett maga elé. Végül visszanézve láttam, hogy egy újabb üveget vesz elő, és vadul inni kezdi.
”Fenébe is Hinata! Ez nem az, aminek látszott. De mégis ANNAK látszott! Meg kell találjam!”

***

– Na? Válaszolj már! Mondj valamit! – türelmetlenkedett ez az Ino nevű lány. – Vagy nem tudod? Ennyire bizonytalan vagy, hogy azt sem tudod, hogy kit szeretsz? Vagy neked már mindegy, hogy kivel vagy? Csak egy érzelmetlen nőcsábász vagy, aki csak úgy dobálja a nőit hétről-hétre?
”Tényleg ez lennék? Végül is, már nem egy barátnőm volt. És most Karint is csak úgy…. el akarom hagyni. Pedig én tényleg úgy éreztem, hogy van közöttünk valami. Úgy gondoltam, hogy talán most tényleg szerelmes vagyok. Akkor az nem az az érzés lett volna? Vagy erre mondják azt, hogy megvolt a szikra, de kialudt a tűz? Ez is ugyanaz az érzés lenne? NEM! Ez az érzés más, mint amit eddig éreztem. De nem tudom, hogy miért. De Ino kérdésére én mar tudom a választ.”
Sakura egyszer csak berohant a terembe.
– Ino! Hinata nem jött be még?
– Nem. Miért? – kerekedtek el Ino szemei.
– Gyerekek, üljetek le! Kezdjük az órát.
Ahogy elmentem Ino mellett halkan odasuttogtam neki.
– Ha ez egy könyv lenne, a címe ”Az érzelmetlen nőcsábász szerelmi története” lenne.
Leültem. ”Na, ezen most gondolkodjál! – vigyorogtam magamban gonoszul – bár szerintem te elég könnyen rájössz a válaszra.”

***

Inonak suttogva beszámoltam, hogy mi történt. Nem igazan szólt hozzá. Hinata nem jött be az órára.
– Ne aggódj Sakura – nyugtatgatott Ino. – Hinata nem fog egy karót döfni a szívébe, csak mert látott egy lehetséges dolgot. Ő nem ilyen. Viszont jobb, ha a szünetben megkeressük.
– Oké – bólintottam.
”Ino vajon min gondolkodik annyira? Inkább ráhagyom. ”
Kicsöngettek, és már mentünk is.
– Tehát erre futott. – mondta tényként Ino.
– Igen. Próbáltam követni a szagát, de Naruto vérpótlós üvegei eléggé elvonták.. a figyelmem. – nagyot nyeltem.
– Sakura nálad van, amit Hinata adott, ugye? Igyál kicsit. Egyedül lehetetlen téged lefogni, ha elborul az agyad.
– Jogos. – elővetten az üveget, és leittam kb. a negyedét.
– Mivel én nem vagyok olyan mazochista, hogy szomjaztatom magam – szagolt Ino a levegőbe – Nekem nem vonja el a figyelmem a vér szaga. Tisztán érzem, hogy Hinata merre ment. Gyere.
Követtem Inot. Ahogy mentünk próbáltam én is figyelni az illatokra, de ahogy jobban koncentráltam, úgy egyre csak a vér szaga jutott az orromba.
Kiértünk az udvarra, aztán egyszer csak Ino megállt.
– Ott van – suttogott, és a kettővel mellettünk levő bokorra mutatott.
Az egyetlen olyan pad állt ott, amit az udvar többi részéről szinte lehetetlen észrevenni, mivel a bokrok tökéletesen eltakarják.
Közelebb lopakodtunk. Hinata ott ült, és nézte a felhőket az égen.
– Tudom, hogy itt vagytok – fordult felénk, mi pedig előjöttünk a bokor mögül.
– Hinata, mi a baj? – kezdte Ino, és leült Hinata mellé – Miért nem jöttél be órára?
– Mert nem volt kedvem.
– Hinata, láttál minket Narutóval, igaz? – szóltam én is.
– Igen. – a hangjából nem lehetett sejteni semmit. – Sakura. Te szereted Narutót?
” Te szereted őt, Sakura? Na és őt szereted Sakura? Komolyan már nagyon idegesít, ez a szeret, nem szeret dolog…”
– Hinata már megmondtam, hogy nem szeretem. Csak barátként gondolok rá, mintha a testvérem lenne. Ugyanazt érzem Inonál, Sainál, és nálad. Mintha mindannyian a testvéreim lennétek.
– De olyan közel voltatok egymáshoz. És Naruto pedig… egyértelműen téged szeret.
– És akkor mi van Hinata? – állt fel Ino. – És ha mást szeret? Felejtsd el őt, és keress más vámpírt. Ott van Dei, Sasori…
– Sasori? – néztem fel rá, és elnevettem magam.
– Jah, tényleg. Bocsi, ő mégsem.
Hinata is velem nevetett.
– Lehet, hogy nem fog menni az egyik pillanatról a másikra – folytatta Ino – de felejtsd el. Vagy pedig várj, amíg rájön, hogy Sakura nem őt szereti, és hódítsd meg.
Hinata már mosolygott. ”Ino mindig tudja, mivel kell felvidítani egy kicsit az embert/vámpírt.”
A nap szépen ment tovább. Jött a harmadik, negyedik, ötödik óra végül pedig az utolsó hatodik óra.
– Olyan jók a keddek. – ült le a helyére Ino. – Hat óra, és az utolsó is csak technika.
Az óra elkezdődött. Technikán nem Ino mellett ültem, hanem az egyik hátsóbb padban egyedül.
– Alkossanak párokat! A következő feladatot ketten fogják megcsinálni, és mindketten arra az egy munkadarabra kapnak jegyet.
”Eeeee? Nekem nincs párom. Ino és Hinata vannak együtt.”
– Neked sincs párod? – Sasuke huppant le mellém – Hát akkor nincs mit tenni.
”Ne már.”
– Hogy veled együtt legyek? Cöh… inkább a halál.
– Pedig muszáj lesz. Nézz csak körbe. Mindenki másnak van már párja.
”Most megfogott.”
Elkezdtük csinálni a feladatot. Egy kis hajót kellett csinálni. A hajótestet fából, a vitorlát pedig vászonból.
– Te csinálod a vitorlát – mondtam, és a kezébe nyomtak a szikét, hogy kivágja a vászonból a darabot.
– Az nem inkább lányos munka?
– Ha nem tetszik, keress mást, akin lóghatsz.
Duzzogva neki kezdett a vágásnak. Egy darabig nem szólalt meg, de egy idő után nem bírta tovább:
– Figyelj Sakura. Ha ennyire nem kedvelsz, akkor minek hívtál meg a szülinapodra?
”Hogy nem kedvellek? Ó, Sasuke ha te azt tudnád..! De nem akarom, hogy a közelemben legyél.”
– Ki tudja – megrántottam a vállam, és kerültem a tekintetét.
Egyszer csak megfogta az államat, és a fejemet felé fordította.
– Ha tényleg nem tudod, akkor mondd úgy, hogy a szemembe nézel. – vigyorgott – Gyönyörű szemeid vannak Sakura. Senkiével nem tudnám összetéveszteni.
Finoman eltoltam a kezét. És a szemébe néztem.
– Akkor pont ilyen kedvem volt.
– Értem. Nem igaz! – mérgelődött – Miért nem lehet ollóval vágni ezt a cuccot? Miért pont szikével kell?
Megszántam szegényt.
– Totál rosszul csinálod – kuncogtam – Figyelj!
Rátettem a kezemet az övére, és így mutattam, hogy milyen szögben kéne ezt csinálnia.

***

”Oké haladtam a dologban, már nevetett!” Rátette a kezét az enyémre. ”Milyen puha kéz… Erre mondják, hogy olyan, mint a baba popsi? De ez totál hülye hasonlat. Egy kölyök feneke miért lenne olyan csábító, mint Sakura keze, bizonyos helyeken?
– Na, most próbáld meg egyedül.
”Mit? Mi van? Ne, ne engedd el a kezem!”
Teljesen kizökkentett ez a kis közjáték, úgyhogy…
– ÁU!

***

Elvettem a kezemet az övéről.
– ÁU!
Megvágta magát. Méghozzá nem is kicsit. Végig a mutató ujját, és elég mélyen. Az ujjából rögtön ömleni kezdett a vér. Újra elöntött a vágy. Az, hogy fogamat mélyen belé mélyesszem, és addig igyam, míg el nem fogy. ”Vér. Milyen aranyos, ahogy szivárog. Vajon olyan finom, mint amilyen az illata?” A kezemet az orrom elé tettem. ”Basszus iszonyat csábító, de nem lehet. Én nem…” Rémülten néztem Inoék felé. Ők is engem néztek. Rögtön észrevették, hogy nincs minden rendben.
”Fuss ki.” Ezt olvastam le Ino szájáról.
Nem kellett több. Agyamat elszakítottam a vér szagától és a csábítástól, és egyenesen kifutottam… volna. Sasuke elkapta a karomat.

***

”ÁÁÁÁU! Ez milyen szike volt? Bárd vagy mi a f***?! Nem igaz egy nap alatt már megint vérzek! Kéne egy zsepi, vagy valami.”
Sakurára néztem, de ő megint nagyon furcsa volt. Megdermedt, mint a jég. A kezemet figyelte, jobban mondva az ujjamat, ami vérzett. Mintha, mintha, valamilyen transzban lenne. Az ajkát kissé szétnyitotta lélegzete szaggatott lett, már-már zihált. A szemébe néztem, és újra a vörös poklot láttam benne, de csak egy pillanatra. A kezét az orra elé tette, elnézett a kezemről, és Inoék felé fordult. Ezek után mintha kifele indult volna. ”Mi van, ha rosszul van? Nem lesz jó, ha itt összeesik mekem.”
Elkaptam a karját.
– Sakura jól vagy? – kérdeztem nem engedve őt el.
Nem fordult felém.
Ino jelent meg mellettünk, és leszedte a kezemet Sakura kezéről. Sakura már ki is szaladt, kezét végig az orra elé téve.
Felálltam, hogy utána induljak, de Ino megfogva a két vállamat vissza nyomot a székembe.
– Sakura… egy kicsit rosszul van – sziszegte, és szúrós szemmel nézett rám, majd a sebemre. Elém dobott pár zsebkendőt – Ezt tedd rá.
– De ha Sakura rosszul van nem lesz baja, ha egyedül van? Kell valaki mellé… – próbáltam felállni, de Ino nem engedett.
– Hinata már utána ment. És te most úgysem tudnál mit csinálni, ezzel a… sebbel a kezeden.-
A sebbel szót úgy ejtette ki, mintha valami undorító valami lenne.
– Kérem, folytassák a munkát! – szólt elölről a tanár – A két hiányzó majd visszaáll, ha jobban vannak.
Ino visszament a helyére, és mikor odaért a kezét ugyanúgy az orra elé tette, mint Sakura.
”Mi a fene… Ezekkel meg mégis mi van? Büdös vagyok, vagy mi? Ma reggel fürödtem. Az biztos, hogy a mai dolgok nagyon furák. És lehet, színtévesztő vagyok? Előbb Naruto kék szemét, majd Sakura zöld szemét láttam vörösnek kétszer is…”

***

– Sakura állj már meg! – Hinata kiabált utánam.
– Nem. Még nem vagyok elég messze.
Már kiértünk a suliból, egy elhagyatottabb helyet kerestem. ”Miért érzem még mindig?” Leültem egy padra, Hinata pedig beért engem.
– Itt van a maradék. – kinyitotta a táskáját és úgy 6-7 üveg volt benne. Rögtön inni kezdtem őket, ameddig mind el nem fogyott. Még mindig szomjas voltam, de már egy kicsit tűrhetőbb volt.
– Üzenek Inonak, hogy hozza el a cuccodat a suliból, és hogy rögtön hozzon vért Saitól hozzád. Mi pedig most szépen elmegyünk a házadhoz, és addig próbálj, mondjuk a szombati bulira gondolni.
– Hinata. Ha a bulira gondolok, akkor is rágondolok!

 

KÖVETKEZŐ FEJEZET

Régebbi bejegyzések «